A szoba csendes volt. Árnyékok szaggatták, a porlepte kopott bútorzatot. Csak egy régi fényreklám villódzása törte meg a sötétséget olykor-olykor, melyet az izzók kattogása jelzett csak, mikor végre áramot kaptak. katt… katt… katt… A fiú a földön ült és révetegen a semmit nézett valahol maga elõtt. Törökülésben ült, két kezét a combjaira fektette. Kezében meggyújtott cigarettájának végig égett váza füstölgött. A szobában áporodott szag terjengett, vegyülve a meggyújtott, de el nem szívott cigaretták szagával és még valamilyen semmihez nem hasonlítható csípõs szaggal. A fiút nem zavarta, csak ült mozdulatlanul. Hirtelen mozdult, mint aki álomból ébred. A fejét jobbra fordította, és a szoba sötét sarka felé nézett. Várnia kellett, míg a fényreklám megvilágítja a szobának azt a részét. Várt türelmesen. Várta az ismerõs hangot. Katt.. katt… kat..
A reklám fénye megvilágította a szobát . A szobabelsõ részén csak egy kopott nagy ágy terpeszkedett.  Az ágyon homályos alak feküdt, mellette egy kis doboz. Az ágyat, szétdobált ruhák és félig égett gyertyák vettek körül. A fiú ezeket kereste a szemével, tétován felállt és elindult a gyertyák felé. Lábai zsibbadtak, ólom nehezek voltak, megbotlott, elõre esett. Megpróbált elérni valamit a kezeivel, tétován csapkodott, mint egy meglõtt madár, ahogyan mindent megtesz azért, hogy a biztonságot jelentõ égen maradjon, de aztán feladja, ereje elfogy, és a mélybe zuhan. Az arcába hasító éles fájdalom hatására felordított. Fekve maradt, csak a fájdalom hullámait érezte, nem bírt mozdulni. Megpróbált felkelni, visszazuhant. Kis idõ múlva, megint próbálkozott… a reklám fénye villódzott a szobában, Katt… katt… Katt…
Aztán megint, és megint. Fekve maradt. Össze kell szednie minden erejét ha fel a akar kelni innen. Körülötte minden olyan furcsa ragadós volt. Csak nehezen jutott el a tudatáig, hogy ez a furcsa valami a saját vére.
Nagyon lassan fokozatosan felemelkedett.  Ismét elindult, most minden maradék erejét összeszedve elérte a gyertyákat. A zsebébe kotorászott, meg kell hogy legyen az öngyújtója, a keze remegett de végül mégis megtalálta, és ki is halászta a zsebébõl a kis mûanyag holmit. Meggyújtotta a gyertyákat, mindegyiket, sorban egy más után. Úgy cselekedett mind aki valamilyen rituális feladatot hajt végre. A fény elöntötte a szobát a látvány még az eddigieknél is lehangolóbb volt.
A falak vizesek és koszosak voltak, villany nem volt. A padlót
már régen felszedte és elhordta valaki. Az ágyon egy lány feküdt. Halott volt. Még holtan is szépnek, és fiatalnak, tûnt. De a vonásai fáradtak és nyúzottak voltak. Fekete haja csapzottan hullott arcába. Ahol a takaró alól kivillant keze, tûszúrások sokasága festette be fehér bõrét. A fiú megállt felette, és nézte a kedves arcot.  Könnyek folytak az arcán, némán majd hangosan zokogott, lehajolt és a lány arcát csókolta, ölelte.  Lerogyott a halott mellé és kezét a kezébe fogta, zokogása betöltötte a szobát. Szerette. Számtalanszor végig gondolta, mikor tiszta volt, hogy mit kell tennie addig, míg megteheti. Nem tette. Nem volt elég ereje. Most meg már nincs értelme, elvesztett minden. Eddig is félt, de nem volt egyedül. Olyan volt akár egy hajótörött, kapaszkodott a lányba, mert csak vele volt remény átélni egy újabb napot. A lány halott. Mostanra az elméje bezuhant az õrjítõ sötétség és félelem, fájdalom mélyére.
Abba hagyta a zokogást, elõre nyúlt a lány lábához, elvette, a kis dobozt. Felkelt, megtörölte az arcát. Átment az ágy másik oldalához, leült. Kinyitotta a dobozt. Kis idõ múlva a tû behatolt vénájába. Ledobta a tût végig feküdt az ágyon, megfogta kedvese kezét. A reklám fénye villódzott a szobában, Katt… katt… Katt…