Magamat keresztre szögezem

Fejemre tûzbõl koronát teszek,

Szívem kitépem, hideg kövekre vetem.

Hollók éles csõrével sebemet tépetem,

szemem, sötét üregébõl

véres könny folyik, haldokló lelkem

csendesen imádkozik…

Testem átszövöm szöges dróttal hálóval

szakadjon,  a húsom vérezzem.

Csontjaimat, inaimat a kutyák tépjék,

törjék, rágják széjjel.

Megmaradt Torzómat kerékbe töröm,

és azt mi voltam valaha verembe lököm.

A félelem arcomon keveredik

véremmel, könnyemmel.

Ahova az út visz,

Engedj hát el…

Csak kísérteteim,

hûségesek.

Holt remények fájó szerelemek

megsebzett életek.

Utam visszafordul

lassan elmerül önmagába…

…halálomnak csak magányom

végsõ útitársa.

Sebzett lelkem álljon némán
Csupaszon Testetlen
Angyal szárnya érintsen

Áldását Érezzem