Gondolat
Áldozatok...
By Kutasi László
Gondolat
Találkozás
By Kutasi László
Szeretetem könnye, dühöm könnye.
Annyira akarom, hogy más legyen!
De nem!
Azért sem! Majd Õ jobban tudja!
Szavaim vízmosásba vetett kövek:
nem érnek semmit, súlyuk elvész.
Vérem a vérem, mégis oly távol érzem.
Nem találom a hidakat, az oltalmat
nyújtó házakat; nyújtom a kezem,
de nem, csak a semmit érem.
Beszélgetésekben keresném az utat
― hogy megértsd, mit érzek, ha ordítok ―,
veszekszem, ha félek ― érted! Nem, dehogy.
Tizenöt tavasz virága a lelkeden,
nincs benned félelem.
De bennem igen!
Nem érted… Nem tudhatod, én elhullattam már ezer könnyet,
elvesztettem ezer reményt, tépték, égették szívem
ezerszer szavak, otthagyták bélyegét
bennem a fájdalomnak.
Nem bántanálak, hiszen te vagy a minden!
Jaj, fiam,
úgy féltelek!