Meghasadt idõ foglyaként létezem
… zarándoka vagyok éhségnek,
szomjúságnak, vágynak és hazugságnak, hitnek és megbánásnak.
Körülöttem magas falak, oltalmaznak, el is zárnak.
Fekszem a földön, sárban, könnyben, vérben.
Fuldokolva már nem mozdulok, várok.
Felettem az égen angyal, feltépett mellébõl
vére, szemébõl könnye hullik rám.
Mellém zuhan a sárba, szárnyával befed
A fülembe suttog
… nincs út, nincs végzet.
A halál nem megváltás … és az élet sem az … a remény nem ad békét, sem válaszokat.
…magad vagy, ahonnan indulsz, és magad leszel, mikor végére érsz…