Belsõ bolygóm,
elveszve a tér sötétjében, ott hever
az idõtépte lét elföldelt emlékei között.
Árny-démonok
arctalan, ólomszürkeséggel ijesztenek.
Néma szavak koppannak betonba ágyazott,
ablaktalan szobám falán.
Nincs fény, nincsenek színek.
Bekötött szememmel a semmit keresem.
Jelek.
Dicstelen himnusz ér véget,
mikor elmegyek.