Egy történetet mesélek el,
figyelj hát, haver!

Egy sötét éjjelen sikátorban
voltam.
Kiütve, részegen.
Angyal jött értem el.
Sötét volt.
Vakon, szédülten követtem.
Nem kértem.
Nem beszéltem…
Azt mondta, ronda vagy.
Majd hosszan megcsókolt.
Azt mondta, büdös vagy.
Majd átölelt.
Azt mondta, romlott vagy, és
feltárta szép mellét.
Enyém lett azon az éjjelen.
Azt mondta, kárhozott vagy,
megmentelek.

Mondjam tovább?
Gyönyörû volt a lány.
Vörös haj, telt, duzzadó kebel,
izzó szemek. Olyan, kit csak szeretni lehet.

Reggel ott találták a sikátorban,
késsel szívében. Szép volt véresen, holtan.
Õ angyal volt, én a gonosz voltam.
Azt hittem, az ördög vagyok, pedig
csak ember voltam.

Nem volt pénzem,
feküdtem a rohadt sötétben.
Belõttem magam,
ebben a pokolban, haver, otthon voltam.
Egy angyal lépett oda hozzám,
azt mondta, szeretni kell.
Csak feküdtem, hagytam
magam.
Azt mondta, szép vagy.

Majd hosszan csókolt.
Azt mondta, jó az illatom,
és átölelt.
Azt mondta, jó vagyok,
és feltárta szép mellét.
Enyém lett azon az éjszakán.

Mondjam tovább?
Gyönyörû volt a lány.
Fekete haj, sötét szemek.
Izzón csókolt.
Azt mondta, várnak már.

Reggel holtan találtak a sikátorban.
Átvágott torokkal, vérben, mocsokban.
Õ a  gonosz volt, én a pokolra jutottam.
Azt hittem, az ördög vagyok, pedig csak ember voltam.