Hegyek könnyei koppannak
Sziklák mélyén,
Színtelen halk suttogó szavak ígérete
néma.
Annyira, fáj…

Nem kérdezek, reszketek,
reményem üres, magamnak teremtett
magányom lüktet fülemben,
Nem, lehet…

Lehunyom szemem, nem akarok
látni, félni, a fájdalom köveit
magammal cipelni, csukott ajtók elõtt
Szeretetre vágyni.

Egyedül vagyok, lelkemben
elviselhetetlen ordító némaság,
Csend szétrobban bennem,
könnyezem…