Ültem a buszon, az üveg túloldalán
Fák hóval takart ágai, lassan havazik
A hópelyhek, mint lágy, fehér toll, zajtalanul
Hullnak alá, és fednek be mindent
A hideg fagyott mintákat rajzol az ablakra,
Szürke, színtelen, fáradt, álmos hajnal,
Ködös képek, minden olyan valószínûtlenül
Fehér és puha

Eltelt egy év, magunk mögött hagytuk,
A tegnap már régen nem létezik
Napok elõttünk hevernek, és most még
Üresen konganak, várva az idõre, mi
Rejtett jövõjük titkát felfedi
A múlt ráncosan életünkhöz hozzásimul

Sápadt hajnallal elköszönünk egy évtõl,
Be nem váltott ígéretektõl, vágytól, szerelemtõl,
Ülünk egy buszon
Eljön a pillanat, és kezünk az arcunkon,
Ráébredünk: boldogságunk ott maradt elveszve,
Valahol fogadalmaink közepette,
Évek gyûrûjébe zárva észrevétlen,
Csendesen