Fohász egy angyalért
Fohász egy angyalért

Angyal állt magányosan. Kék szeme a város színeit, koszos utcáit, sötét templomait nézte. A mélyben apró, tompa, szürke fények, távolba veszõ, holt lelkek. A lámpák sora csak néhol törte meg az árnyvilág homályát. Esőcseppek, fényes tócsákkal borított, kopott háztetők. Hideg, ...

Ahogy Lesz…
Ahogy Lesz…

A lét büszke fája meghasadt, fájdalom oltárán elvetélt idõ éj köntösében nyugodni tér. Ahogy számtalan éjjelen nyugodni tér a Nap, hogy kétes birodalmát a Hold tõle átvegye, és kérkedjen azzal, ami nem volt övé soha. Mint ahogy tesszük mi magunk ...

Vége
Vége

Rezzenéstelen, béklyóba vert cselekvés, hangtalan talánya elveszett lelkednek. A természet hívó szava, az élet utolsó lobbanása, a gyertya, mely égett még egy perce, most kialszik. Tudd, ha õ kopogtat be léted ajtaján, elveszi mindazt, mi fontos volt egykoron. Nem marad ...

Szerelmes versek

Gondolat versek

Életérzés versek